Gondolkodtató 6

                                                                         from :A legbetegebb és legfurcsább dolgok, amiket gyerekek valaha mondtak a bébiszitternek - NEMKUTYA

Néhány évvel ezelőtt az egyik jó barátom 3 éves kislányára vigyáztam. Tudtam róla, hogy nem szereti az esti lefekvést. Mikor nyafogni kezdett, azt mondtam neki, hogy az ilyen kislányoknak , ilyen későn már ágyban a helyük. Erre  a szoba túlsó végébe mutatott és megkérdezte: " És mi a helyzet azzal a kislánnyal?" Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában.

Nemrég az általános iskolai évkönyvemet nézegettük az 5 éves unokahúgommal. Mikor a 2. osztályos osztályképemhez értünk, a kislány rámutatott egy fiúra a fotón, és felkiáltott: "Nézd! Pont úgy néz ki, mint Nicolas!" Mikor megkérdeztem , ki az a Nicolas , ezt válaszolta: "Ja, ő csak a fiú, aki a szekrényemben lakik." Ezután tovább lapozgatott, mintha mi sem történt volna.

Épp a fürdőszobába igyekeztem a nagynénéméknél, mikor megláttam a 4 éves kislányát a lépcsőn állni. Épp azzal volt elfoglalva, hogy mindenféle fura arcot vágott. A következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- April, mit csinálsz?
- Utánozom a nénit a zsinórral.
Körülnéztem, de nem volt ott rajtunk kívül senki, ezért megkérdeztem:
- Hol van ez a néni, April?
A kislány erre a lépcső fölött lévő gerendára mutatott.
- És mit csinál a néni, kicsim?
- Vicces arcokat vág.
Ekkor ismét megindultam felfelé a lépcsőn, de hirtelen megtorpantam, mikor April ezt mondta:
- A zsinór a nyaka körül van.
Visszafordultam a lépcsőn és megkértem, hogy ismételje meg, amit az előbb mondott. A kislány ekkor felmutatott a gerendára, és ezt mondta:
- A néni fel van akasztva a zsinórra…és vicces arcokat vág.
Ekkor April újra megmutatta a „vicces arcot”. Most már felismertem: olyan volt, mintha valaki levegő után kapkodna.

 

 

A figyelő

from:Rémtörténetek *-*

A Figyelő története rémisztő mesének is beillik. Egy olyan lényről szól, amely bámulja, vizslatja az embereket, miközben alszanak, s ha felébrednek, megöli őket. Senki nem tudja igazán, hogy valóban létezik-e a lény, vagy csupán városi legenda az egész, esetleg egy szellem történet. Minden esetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a média érdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek.

A szem tanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat.

2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.

Íme, egy búcsú levél 1964-ből:

„Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”

Találtak egy fa dobozban két üres borítékot, amelyek meg voltak címezve Williamnek és Rose-nak, és volt benne még egy boríték nélküli személyes levél:

„Drága Linniet! Imádkoztam érted. Ő a nevedet említette.”

                                                                      klau

A ház szelleme

from:Rémtörténetek *-*

Volt egyszer egy házaspár. Nagyon boldogok voltak. Már régóta ugyanabban a házban laktak. A férj és a feleség nagyon szerettek volna egy olcsó de nem kicsi házat. Este beszéltek erről majd lefeküdtek aludni. Másnap reggel a feleség elmondta, hogy megálmodta álmai házát és,hogy ő ilyet szeretne: Nagy halvány rózsaszín ház fehér tetővel,belülről szépen kifestve, lekövezve,,leparkettázva. A férj tudta, hogy nem találnak ilyet de azért elmentek keresgélni.Egy pár napig eltartott a keresés, de a nő minden éjjel azzal a házzal álmodott. Egyszerűen nem hagyta nyugodni. Rövidesen megtalálták a házat,bementek belülről is ugyanolyan volt mint amit megálmodott. Megkérdezték a ház kertészét,hogy mennyi az ára a háznak,aki ezt mondta:nagyon olcsó mert a tulaj minél hamarabb szabadulni akar ugyanis szellem van itt. Hát a párt nem érdekelte a szellem ezért meg akarták venni. A kertész szólt a tulajnak aki örömében iderohant. Mikor meglátta a hölgyet (a feleséget) felkiabált:

 MAGA AZ A SZELLEM!!!

                                                                              klau

Az akasztott ember

from:Rémtörténetek *-*

Tegnap este az egyik barátom „pizsama partit” tartott. Én is ott voltam, ahogy a barátaim többsége is. Igazából nem voltunk sokan csak 5-en.Én (Bence), Merci, Anita, Miki (a házigazda) és az öccse András. A nyár utolsó hétvégéjét ünnepeltük. Mikor átértem már mindenki ott volt. Elkezdtünk alapozni. Már mikor mindenki jól állt a baráti kör egyik tagja kitalálta, hogy idézzünk szellemet. Mindenki egyből beindult még én is. Csak egy valaki ellenkezett. Merci. Azt mondta, hogy ne csináljuk, mert lehet, hogy mi ostobaságnak tartjuk, de van ennek alapja és nem szoktak ezek jól végződni. Természetesen mi nem hallgattunk rá, erre ő otthagyott minket. 

Mi neki is álltunk megidézni egy szellemet úgy, ahogy kell. Gyertyák, pentagram. A pentagram köré leültünk, megfogtuk egymás kezét és az ötlet gazda elkezdett beszélni.

- Hívunk téged szellem! Légy bárhol, bárki is voltál. 

A társaság elkezdett röhögni, de Miki elismételte még egyszer, majd még egyszer. Mikor harmadjára ismételte kopogást hallottunk az ajtó felől, nem kell mondanom, hogy mennyire beparázott mindenki. Miki felállt és kinyitotta az ajtót. Miki édesanyja állt az ajtóban. Mindenki megnyugodott. Mint kiderült Merci miatt jött, megkérdezte, hogy miért ment el. 

Folytattuk a bulizást, zenét hallgattunk, táncoltunk és ittunk. Mire észbe kaptam már csak egyedül táncoltam. Körbenéztem, mindenki aludt valahol. Volt, aki a földön terült ki, volt, aki egy széken és volt, aki azokon a matracokon, amik nekünk voltak kitéve. Gyorsan kimentem a mosdóba, miután elvégeztem a dolgomat, letelepedtem egy matracra. Nem nagyon tudtam elaludni, mert folyamatosan egy hörgő hangot hallottam. Először azt hittem, hogy Anita az, mert eléggé meg volt fázva. Majd valami eszméletlenül büdöset éreztem. Felkeltem, hogy kinyissam az ablakot, de az nem ablak, hanem erkély ajtó volt. Srégen kinyitottam és kitámasztottam egy papuccsal. Ekkor ismét hallottam a hörgő hangot, csak az ijesztett meg, hogy Anita most körülbelül két méterre volt tőlem és én konkrétan a hátam mögül hallottam. Gyorsan visszabújtam a takaróm alá. Mikor már majdnem elaludtam, kopogást hallottam. Felkeltem és félve az ajtóhoz indultam, de mielőtt odaérhettem volna ismét kopogást hallottam, de nem az ajtó, hanem Miki szekrénye felől. Nagyon megijedtem. Már épp nyúltam volna a villany kapcsolóhoz, mikor az ajtó kinyílott és egy fehér, véres ruhás férfi „lépett” ki rajta. A nyaka körül egy vastag kötél lógott. A vér megfagyott az ereimben, mozdulni is alig bírtam. Amikor már majdnem sikerült elérnem a villany kapcsolót, addigra a szellem megfogta a kezem és körülbelül két méterrel arrébb dobott. Mikor földet értem a karomba nyilalló fájdalmat éreztem. Elég nagy zajt csaptam ahhoz, hogy felébresszem a barátaimat. Mikor felébredtek ostobán néztek rám. András még meg is kérdezte, hogy mit keresek a sarokban? Én nem feleltem csak az ujjammal mutattam a szellemre, aki ismételten megindult felém. A többiek elkezdtek sikoltozni, mikor megpillantották a szellemet. De a szellem továbbra is velem volt elfoglalva. Csak jött felém, és mikor odaért a nyakamnál fogva felemelt és addig szorított, míg már majdnem megfulladtam. A barátaim próbáltak segíteni, de láttam, hogy hiába próbálnak megmozdulni valamiért nem tudtak. Már csak másodperceim lehettek hátra, mikor az erkély ajtón berobbant Merci. A kezében tartott egy keresztet, és skandálni kezdett, ha jól értettem latinul. A szellem erre elengedett és én a földre zuhantam. Merci folytatta a skandálást, Miki felpattant és felkapcsolta a villanyt. A szellem eltűnt. Merci elmagyarázta, hogy mi történt és elvégezett egy rituálét, amitől állítólag nem tud visszajönni a szellem.

                                                                            klau

Gondolkodtató 5

                                                                                       from:Rémtörténetek *-*

Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át… A 14. emeleten lakom.

 “Reggelre volt rólam egy kép a telefonomon, amin éppen alszom. Egyedül élek…

“Rengeteg éve egyedül lakom már a házamban, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.”

"Mindig azt hittem, a macskámnak valami baja van a látásával, mert úgy tűnt, állandóan az arcomat nézi. Aztán egy nap rájöttem, hogy mindig is a hátam mögé nézett..."

"Az utolsó dolog, amit láttam, hogy az ébresztőórám 12:07-et mutat, ekkor hosszú töredezett körmeit belenyomta a mellkasomba, miközben másik kezével a számat fogta be. Felriadtam, de rögtön meg is nyugodtam, hogy csak egy rossz álom volt, majd felnéztem, az óra 12:06-ot mutatott és hallottam, hogy nyílik a szekrény ajtó..."

- Apuci, megnéznéd, hogy van-e szörny az ágyam alatt?
- Persze kicsim...Megnyugodhatsz, senki sincs az ágyad alatt. S most aludj jól, kicsim. - A férfi a hálószobába tart, visszafekszik a felesége mellé, 'ki fél éberen, megtörve odasúgja:
- Annyira sajnálom, hogy nekünk sosem lehet gyermekünk, drágám!...

- A lányom minden éjszaka hangosan, kiáltozva sír. Borzasztó, hogy nem tudom megnyugtatni mostanában. Eddig mindig segített, ha kimentem a sírjához, hogy megnyugtassam...



- Drágám, nem gondolod, hogy ideje lenne lefeküdni? 
- De igazad van. - hanyatt feküdtem a világ leggyönyörűbb nője mellett, meg akartam csókolni, de csak kemény fogakat értek ajkaim.
Ja, igen. 8 perc telt el mióta itt vagyok. A levegő lassan elfogy a föld alatt.

                                                                                                                   klau

Arctalan lány

from:Rémtörténetek *-*

Este, mikor felébredtem valami furcsát láttam a tükörben. A tükröm az ágyammal szemben helyezkedett el. Én ültem az ágyon, de a tükörképem feküdt. Gyorsan megdörzsöltem a szemem. Amikor ismét kinyitottam, akkor is feküdt a tükörképem. Egy pillanattal később, viszont felült. Nem én voltam, hanem egy arctalan lány. Azonnal felugrottam és már indultam volna az ajtóm felé, ám ekkor kilépett a tükörből. Egy vascsővel a kezében.

                                                                 klau

Éjszakai démon

from:Rémtörténetek *-*

Elég későn indultam haza a buliból. Kicsit szédültem a sok piától, ezért úgy döntöttem, hogy azt a körülbelül 2 km-t gyalog teszem meg. Szerencsémre nem laktunk messze a város központtól. Egy ideje már sétáltam, mikor azt vettem észre, hogy valaki követ. Kicsit megijedtem, mert ilyen helyzetben még sosem voltam. Gyorsabb tempóra váltottam. Természetesen ő is. Szinte futottam, mikor elértem ahhoz a lépcsőházhoz, ahol lakom. Már majdnem az ajtónál voltam, mikor meghallottam a hangját. „Segíts! Kérlek, segíts” Hátrafordultam és láttam, hogy a hasát fogja, ahogy eddig is. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ha odamegyek és segítek, abból rossz is kisülhet, de ha nem megyek oda és nem segítek, és ha netalántán valami nagy baja van vagy meghal, akkor bűntudatom lesz. „Maradjon ott, ahol van! Hívok mentőt!” Mondtam neki. Már épp nyúltam a telefonomért, mikor a semmiből elém termett. A lábam azonnal a földbe gyökerezett. Az arcát megpillantva pedig sikolyra állt a szám, de hang nem jött ki rajta. Eddig nem láttam, hogy is néz ki, mert egész végig az árnyékokon keresztül követett. Azt hittem ember, de nem az. Hosszú megnyúlt végtagjai voltak. A keze nem ujjakban, hanem karmokban végződött. Megragadta a csuklómat és elrángatott a lépcsőház mögötti játszótérre. Kezeimtől fogva felkötözött a hinta tartó oszlopához. Vicsorgott rám. Majd éles karmait belém mélyesztette. A karmaival felszabdalta a hasam. Az utolsó, amit láttam az az volt, hogy eszi a hasamból kilógó belsőségeimet.

                                                                                        klau